Az ájurvéda (ayurveda) a hagyományos indiai orvostudomány elsőnek tekintett kézikönyve, amelyet az Atharvavéda függelékének ismernek el. Azt mondják, hogy e körülbelül ötezer verset tartalmazó művet Brahmá írta, még jóval a teremtés előtt. Eredetileg metrikus formában jegyezték le, ma ismert változata már prózai részeket is tartalmaz. Metrikailag a hagyományos formákat variálja – irodalmi igénnyel. A mű nyolc fejezete, amely az ájurvéda nyolc fő ágának felel meg, különféle betegségekkel, illetve gyógymódjaikkal foglalkozik.
Az ájurvéda nyolc fő ága:
1. kája-csikitszá: belgyógyászat
2. sálákja-tantra: fül-orr-gégészet, szemészet
3. viságara-vairódha tantra: toxikológia
4. bálaroga-csikitszá: gyermekgyógyászat, nőgyógyászat, szülészet
5. sálja-csikitszá: sebészet
6. bhúta-vidjá: mikroorganizmusok és finomfizikai lények okozta betegségek tana (pszichiátria)
7. vádzsíkarana: szaporodástan
8. raszájana: fiatalítás, egészségmegőrzés
A (szanszkrit) ájurvéda kifejezés jelentése: „az élet tudománya”. A Védák nemcsak a filozófia kérdéseit taglalják részletesen, hanem abban is segítenek, hogy egész életünkön át megőrizhessük az egészségünket és harmóniánkat. A védikus megfogalmazás szerint az „ájur” [élet] négy elv összességére és szerves, kölcsönös kapcsolatára utal. Ezek a következők:
- Átmá: lélek, vagyis az isteni szikra, amely a tudat forrása a testben és a tényleges önvalónk. A többi alkotóelem csupán egy anyagi burkot képez a lélek körül.
- Manasz: az elme, amely a pszichés működések, vagyis a gondolkodás, érzés, akarat végrehajtásának és az emlékek tárolásának színtere.
- Indriják: az érzékszervek (a hallás, látás, szaglás, ízlelés, tapintás, valamint a beszéd, járás, munkavégzés, szaporodás és ürítés érzékszervei).
- Saríra: a fizikai test, amely öt őselemből áll: föld, víz, tűz, levegő, éter.
Minden szervezetben három biológiai erő működik, amelyeket dósáknak nevezünk. Ezek a váta (szél), pitta (tűz vagy epe) és kapha (nyálka vagy nyirok). Ezek irányítják a szervezet összes funkcióját, és mindenki szervezetében egyéni arányban vannak jelen. Az arányok összessége adja a prakritit, vagyis az ájurvédikus testalkatot.
Az embereket általában a három elem valamelyike uralja, bizonyos típusokra osztva őket. A vata a test mozgását és az izmok működését irányítja. Azok az emberek, akikre ez az elem gyakorol uralkodó hatást, általában nyugtalanok, tevékenyek, s viszonylag gyorsan gondolkoznak. Hajlamosak a magas vérnyomásra, általában soványak. A pitta irányítja az emésztést, a hőt és a tápanyagok átalakulását. Azok az emberek, akikre ez az elem gyakorol uralkodó hatást, hevesek, könnyen ingerültté válnak, és viszonylag intelligensek. Testsúlyuk normális, alkatuk általában izmos. A kapha (amely a vízzel és a földdel is kapcsolatban áll) a test felépítését és stabilitását irányítja. A kapha által uralt személyek általában zömök felépítésűek, lassan tanulnak, ugyanakkor nehezen felejtenek. Természetük alapjában véve kiegyensúlyozott.
Az ájurvéda összes terápiáját személyre szabottan, az egyéni testalkatnak megfelelően kell végrehajtani. Az élet során a környezeti hatások, táplálkozás, fertőzések stb. módosíthatják ezt az arányt, és a felborult egyensúly betegségekhez vezet. A betegségek másik fő oka az ájurvéda tanítása szerint a tökéletlenül megemésztett táplálékrészecskékből létrejövő méreganyagok. Ezeket az ájurvédában amának nevezzük.
Az ájurvédikus gyógykezelés tehát elsősorban a méreganyagok eltávolítását tűzi ki célul, majd a felborult dósák egyensúlyának helyreállítását, végül a betegség kezelését gyógyhatású anyagokkal. Ezek után raszájana-, azaz fiatalítókúrákat szoktak végezni. A személyre szabott (!) helyes táplálkozás és életmód, valamint a rendszeres testmozgás, illetve a testre is kiterjesztett (bár elsősorban nem testi célú) jóga gyakorlása nemcsak a helyreállító, de a megelőző terápiák részét is képezi.
Az ájurvéda számos olyan betegséget tud gyógyítani az ősi módszerekkel és eszközökkel, amelyekkel kapcsolatban a modern orvoslás nem rendelkezik megfelelő terápiával (pl. fertőző májgyulladás, fertőző tüdőgümőkór, ízületi gyulladás). A jó ájurvédikus orvos körülbelül harmincféle terápiaformát ismer és alkalmaz, a pulzusdiagnózissal a betegség okának nyomára jut, majd a testintelligencia aktivizálásával visszaállítja a testnedvek megzavart áramlását. Az ájurvédikus gyógyító művészet abban segíti a szervezetet, hogy önmagát gyógyítsa meg, és ehhez növényekből és ásványokból készült orvosságokat, megfelelően összeállított étrendet, méregtelenítő olajmasszázst, meditációt, ászanákat, légzéstechnikát, valamint a színek, a hangok és az illatok gyógyító erejét is használja. Az ájurvéda sikerrel veszi fel a harcot többek között a szívbetegségekkel, az allergiával, az asztmával, a csontritkulással, a reumával, a túlsúllyal, az immunrendszeri gyengeséggel, a gyomorpanaszokkal, bőr- és májbetegségekkel, az operációk vagy sugárkezelések utáni panaszokkal, szexuális problémákkal és anyagcserezavarokkal szemben. Az ájurvédikus gyógymódok szerint az étrend szabályozásával és különböző gyógyfüvekből készült gyógyszerek, illetve főzetek fogyasztásával a legtöbb betegséget meg lehet gyógyítani, vagy el lehet kerülni. A jó egészség fenntartásához hozzájárulnak még a speciális masszázs, a különleges testgyakorlatok (ászanák) és meditatív gyakorlatok is. Az Ájurvéda diagnosztizálja a test kiegyensúlyozatlanságait, s módszerei nem csak a betegség tüneteit gyógyítják meg, hanem azok okát is.
